Látszat és valóság

"Nem elfutni kell (...) a valóság elől, hanem meg kell állni, és szembe kell vele nézni."
Anselm Grün

Látszat és valóság...

 

-  Hogy vagy, hogy érzed magad?
-  Köszönöm, jól vagyok, minden rendben van velem.
-  Megfogalmaznád egy kicsit bÅ‘vebben?
-  A munkámban sikeres vagyok, a családi életemben minden oké, odafigyelek önmagamra, szakítok idÅ‘t a töltÅ‘désre is.
-  Miért érzem mégis úgy, mintha ez a válasz inkább csak formális lett volna...
-  Nem tudom, mást látsz a tekintetemben?
-  Mit szeretnél, mit lássak, azt hogy minden oké?
-  Igen, szerintem rendben vagyok... rendben akarok lenni!
-  Értem, ezek szerint azt akarod üzenni a külvilág felé, hogy rendben vagy?
-  Igen, ezt szeretném megélni és ezt is mondom...de nem egészen ez a valóság.
-  Miért nem vállalod a valóságot?
-  Mert akkor összeomlik a képzelt világom, akkor szembe kell néznem a problémáimmal és ahhoz még nem vagyok elég erÅ‘s...
 

Az általunk ideálisnak gondolt világ sokszor nagyon távol áll a valóságtól, erre csak akkor döbbenünk rá, ha valaki szembesít bennünket vele, vagy ha önvizsgálatot tartunk. Sokkal kényelmesebb megoldás azt hinni, hogy minden a lehető legjobban alakul, mint szembenézni önmagunkkal és dolgozni a problémáinkon. Ha elhitetjük magunkkal, hogy az életünk rendben van, akkor hátradőlhetünk a karosszékben és tovább "aludhatunk". Ha ezt az elgondolásunkat még a külvilág felé is hangsúlyozzuk, akkor úgy érezhetjük, hogy valóban biztonságban vagyunk, hiszen a szomszédok, a barátaink, mindenki azt látja, azt hallja. hogy milyen szépen élünk és bekebelezhetjük a pozitív visszajelzéseket.
A tényleges valóság azonban mindig velünk lesz, nyomasztóan hat, mint egy felhÅ‘ ott lebeg a fejünk felett, arra várva, hogy mikor moshatja el a látszatot egy jó, kiadós zivatar formájában. Mi történik, ha leszakad az ég? Ahogy az idÅ‘járásban is, bennünk is hatalmas energiák szabadulnak fel a mélyrÅ‘l, ami fájdalommal jár, de szükségszerű.  Olyan elnyomott érzések, feldolgozatlan fájdalmak kerülnek elÅ‘, amiket talán évtizedeken keresztül cipeltünk magunkkal. Viszont így lehetÅ‘séget kapunk a megbocsátásra, a lelki tisztulásra, az újrakezdésre. Zivatar után kiderül az ég, tisztább lesz a levegÅ‘... Valahogy mi is így vagyunk ezzel, miután szembenéztünk önmagunkkal, letettük mindazt, ami hátráltatta személyes fejlÅ‘désünket, könnyebbnek,  energikusabbnak érezzük magunkat Ã©s talán még a szivárványt is meglátjuk az égen...:)

Rajmon Beáta