Figyelve egymásra

 

 

"Az egymásra figyelés elve azt jelenti, hogy kölcsönösen felismerjük a másikban, hogy milyen hangulatban van, mit szeretne és hogy jó-e az neki."
Csernus Imre
 

 

 

Figyelve egymásra

 

 

Az elmúlt héten pihentünk a családommal és ez a pár nap a kikapcsolódás mellett, felismerésekben is részesített. Olyan gondolatok törtek felszínre, melyek a munkám során is előkerülnek, csak más szemszögből megközelítve.

Miért csak a nyaralások idején tudnak a családok igazán egymásra hangolódni?  Milyen változások játszódnak le bennük az együtt töltött napok során?

 

Amikor össze vagyunk zárva néhány napra, tudatosan figyelünk egymásra, keressük a közös élményeket, a kapcsolódást egymással. Persze a pozitív élményekhez a kívülről jövő ingerek is hozzájárulnak, a megváltozott környezet és a döntés, hogy jól fogjuk érezni magunkat. Ezeket a napokat úgy éljük meg, mintha ajándék lenne a hétköznapokhoz viszonyítva.

 

A mindennapokban ez nem oly jellemző, mindenki teszi a dolgát és viszonylag kevés időnk jut egymásra. A felnőttek elmerülnek a munkában, a fiatalok a tanulásban és a saját virtuális világukban, a még fiatalabb korosztály pedig a játékban. A közös élmények mintha elérhetetlenek lennének, a családtagok külön utakon járnak. A közös pillanatok inkább a hétvégékre és az ünnepnapokra korlátozódnak. 

 

Azt gondolom, hogy minden egyes nap szakítani kellene annyi időt egymásra, amikor értő figyelemmel fordulunk egymás felé. Ez lehet az esti közös vacsora ideje, amikor már mindenki otthon van. A közösen elköltött étkezés alatt, ki kell lépnünk a hétköznapi taposómalomból és teljes figyelmünket társunk, gyermekeink felé kell irányítani. Ha ezeket a pillanatokat elszalasztjuk, később már nem lehet visszahozni, viszont olyan többletet adhatnak, ami fontos táplálék a lélek számára.

 

Rajmon Beáta