"A szerelemnek ahhoz, hogy tartós legyen, bizalommá, megbecsüléssé is kell válnia, azaz szert kell tennie a barátság egyes jellemzőire. A barátságból támadó szerelem már megtett egy darabot ezen az úton. Ismerjük a barátunkat, korlátaival, erényeivel egyetemben. A legfontosabb az, hogy bízunk benne, bízunk a hűségében. Ha nem így volna, nem válhatott volna a barátunkká."
Francesco Alberoni
Barátságból szerelem
Talán a barátság az egyetlen olyan kötelék, melyben mindkét fél bátran leveti az álarcait és felvállalja önmagát. A kapcsolatot a mély bizalom és az őszinteség hatja át, melyben a felek tabuk nélkül tárják fel egymás előtt életük minden szegmensét. Persze az ilyen jellegű barátság olyan emberek között jöhet létre, akik hasonlóan vélekednek a világról, azonos az érdeklődési területük, az értékrendjük, együtt rezonálnak.
A közhiedelem szerint ilyen kapcsolódás azonos nemű felek esetén alakulhat ki, férfi-nő között szinte lehetetlen. Valóban nagyon ritka, viszont nagyon értékes ez a kapcsolat. Az ilyen barátság szinte észrevétlenül alakul át szerelemmé, egyre több időt töltenek egymással a felek, a bizalom egyre mélyebb, a másik hiányát egyre nehezebben viselik, a szexualitás utolsóként lép be a kapcsolatba. Az ilyen párkapcsolat általában kiegyensúlyozott, egyenrangú, egymást támogató, melyből tartós, sikeres házasság születhet.
A barátság, mint kiindulópont, olyan biztos alapzatot ad a házasságnak, hogy a későbbiekben is valószinűsíthető az őszinteség, a mély bizalom a partner iránt. A férfi a nőben (és forditva is) a társát látja, akire bármikor számíthat, megbeszélheti vele a problémáit, nem a házasságon kívül keresi a lelki támaszt. A legtöbb házassággal ellentétben, ebben a formációban a rózsaszín köd utáni kiábrándulás elmarad, helyette a partnerek között egyre mélyülő érzések veszik át a szerepet, a szerelmet sajátos barátságnak tekintik a továbbiakban is.
Rajmon Beáta